Olyan rég írtunk már arról nektek, milyen szívfacsaróan pompázatos körülmények közt fogadnak örök hűséget egymásnak a világ királyi párjai, kazah olajbárók, orosz milliárdosok, hogy megint kedvet kaptunk, és most íme itt egy újabb bejegyzés arról milyen az igazi hollywoodi sikk.
Hollywoodban olyan esküvőtök lehet, amilyet csak megálmodni tudtok magatoknak. Persze ehhez elég vaskos pénztárca is kell, hiszen az árakat is, akárcsak a színvonalat, a sztárok szintjéhez mérik. Hollywoodban fura mód házasodhattok az Alpokban is, vagy a Szaharában, vagy egy trópusi esőerdőben, a vadnyugaton. Kérésre megrendeznek nektek akár lavinát, vulkánkitörést, űrlény inváziót is.
Persze ezek a játékok „külsősöknek” vannak fenntartva. Az igazi hollywoodiak nem ilyen viszonyok közepette mondják ki (talán már negyedjére vagy ötödjére) a boldogító igent.
A régi hollywoodi esküvőkre, úgy az 1960-as évekig még főként a visszafogott, ám kifinomult csillogás, és könnyedség volt jellemző. A menyegző legfőbb és minden mást meghatározó eleme, mellyel az arany, ezüst, fekete és fehér színben játszó dekoráció, a rózsa és liliom csokrok is harmonizáltak, természetesen a menyasszony vintage (akkoriban nyilván a kortárs divatnak megfelelő) stílusú esküvői ruhája volt.
Ezek a ruhák általában olyan fazonúak, melyek kihangsúlyozzák a menyasszony alakját. Jellemző anyaguk a selyem és a csipke. V kivágásúak és úgynevezett „hal farok” –ban végződnek. Mivel ez a stílus rendkívül elegáns és arisztokratikus, ma is sok menyasszony öltözteti ilyen hangulatba a maga menyegzőjét. De nem Hollywoodban!
A film fővárosában manapság az esküvők hatalmas hírveréssel és médiavisszhanggal járnak. Tulajdonképp ez is a biznisz része. Reklámfogás. A filmsztárok bizony nem elégszenek meg előre elkészült ruhákkal, ők terveztetik, minél híresebb tervezővel, minél drágábban annál jobb, és ugyanígy a dekorációban is maximalisták, olyan virágok tömkelege áll rendelkezésükre, amelyekről mi itt Magyarországon nem is hallottunk. Uralkodó szín az arany. No de itt sem aranyfüstre kell gondolnunk, hanem színarany bevonatra, drágakövekkel. A lényeg tehát a „nagyzolás”, és persze mindezt „véletlenül” beengedett paparazzik és kamerák kereszttüzében.
Viszont épp e nagyzolás és kitűnés miatt nem lesz személyes és bensőséges az egész. Itt bizony nem a szertartás gyönyörű perceire fogunk emlékezni, hanem arra, ki milyen csillogó ruhát vagy mekkora gyűrűt hordott, és persze, hogy mi mennyibe került.
Ha jobban belegondolunk, talán hálásak lehetünk, hogy a mi kis országunkban vannak ennél sokkal fontosabb dolgok a Nagy Nap vonatkozásában. Hiszen nem kell súlyos milliókat költenünk ahhoz, hogy minden tökéletes legyen abban az ünnepi pillanatban. Elég hozzá mi magunk, a szeretteink jelenléte, egy szép helyszín, egy kis fantázia, és persze a jó szervezés.