Időnként köszöntőajándékként, vagy jegyajándékként is emlegetik. Nincs nélküle esküvő. Pedig akár lehetne is, de a párok szeretik megköszönni barátaiknak és a családnak, hogy ilyen szép az élet, s hogy a legnagyobb napon együtt ünnepelhetnek.
Esküvő témakörben, ha felmerül az ajándék, először és mindenek előtt a nászajándékokra gondol az ember.
Na nem mintha erről szólna az esküvő, de nehéz volna szó nélkül elmenni a nászajándékok kérdésköre mellett. Mert egyrészt mindenki szeretne adni valami, másrészt az ifjú pár már előre igyekszik megbeszélni mindenkivel, hogy mire van és mire nincs szüksége.
Ez nem könnyű, mert egy kicsit olyan érzés lehet, mintha eleve arra törekednének a fiatalok, hogy „megajándékoztassák” magukat, ami ugyan nem igaz, de az introvertáltabbak közül sokan így érzik időnként.
De tegyük is félre a rossz érzéseket! Egy kicsit erre szolgálnak az esküvői köszönőajándékok is.
A lényeg a személyesség és az egyediség. Lehet ugyan kapni boltokban is, előre „kitalált” apróságokat erre a célra, de az sosem olyan, mintha a Ti gondolataitok rejlenének a gesztus mögött.
A köszönőajándékokat a leggyakrabban a vacsoraasztalra helyezik, mielőtt megérkezne a násznép. Amikor pedig mindenki elfoglalja a helyét, máris ott találja maga előtt a személyre szabott kis apróságot.
Egy szépen becsomagolt bonbont, egy személyes üdvözlőkártyát, egy aprócska hímzést, vagy bármit, ami könnyedén elkészíthető, beszerezhető a násznép valamennyi tagja számára, mégis szívhez szól és érződik benne, hogy valóban Ti vagytok mögötte.
Nem új keletű szokásról van szó egyébként. Már a római esküvőkön is kaptak hasonló apróságokat az esküvők meghívott vendégei, de a magyar néphagyományban is ismerjük az esküvői ajándékozásnak ezt a kedves, gesztusértékű válfaját.
Legyél Te is Visegrád-fan – Kövess bennünket a Facebookon!